Nem változott a korróziós{0}}vezetési kémia
A normalizálás magában foglalja a 880–920°C-ra történő felmelegítést és a léghűtést, ami csak az acél ferrit-perlitszemcsés szerkezetét alakítja át, és enyhíti a maradék feszültségeket-nem ad hozzá, nem távolítja el és nem változtatja meg a mag időjárásálló ötvözetelemeinek koncentrációját (0,20-0,50% Cu, 1,530% Cu, 1,2. 0,07–0,15% P), amelyek a felszínre vándorolnak, és hidroxi-karbonátban gazdag védőpatinát alkotnak. A ferritmátrixban található Cu/Cr/P-dús csapadék (kritikus a patina gócképződéséhez) egyenletesen eloszlik a normalizálás után is, és nincs szerkezeti változás ezekben a korróziós{14}}aktív fázisokban.

Nincs hatással a patina képződés sebességére vagy minőségére
A normalizált SPA-H munkadarab és a kezeletlen (melegen/hideg{1}}hengerelt/hegesztett) ugyanazt a sűrű, egyenletes vöröses-barna patinát alkotja
azonos arányú(6-12 hónap a teljes kialakulásához városi/vidéki környezetben), ha azonos környezeti feltételeknek vannak kitéve (nedvesség, sópermet, szennyező anyagok). A normalizálódásból származó finom egytengelyű ferrit{3}}perlit mikrostruktúra nem befolyásolja az oxidációs folyamatot, illetve a kialakult patina fizikai/kémiai tulajdonságait,-a védősűrűsége és az acélfelülethez való tapadása változatlan marad.

Kisebb közvetett javulás a gyakorlati korróziós teljesítményen
A normalizálás kiküszöböli a hengerlés/hegesztés{0}} által kiváltott mikroszerkezeti hibákat (maradék feszültség{1}}mikrorepedések, szemcsehatár-rések, egyenetlen sávozás), és homogenizálja az acél felületi mikroszerkezetét. Ezek a hibák az expozíció korai szakaszában felfoghatják a nedvességet, a port vagy a szennyező anyagokat, ami helyi lyukképződést vagy egyenetlen oxidációt okozhat, mielőtt a patina teljesen kialakulna. Ezen hibahelyek eltávolításával a normalizálás simább, egyenletesebb acélfelületet hoz létre, amely megtámasztja
egyenletes patinaképződés az egész munkadarabon, elkerülve kis területeken az idő előtti lokális korróziót. Ez a valós{1}}teljesítmény másodlagos javítása, nem pedig az acél belső korrózióállóságának növelése.

Nem nő a helyi korrózióra való érzékenység
Enyhe tengerparti vagy ipari környezetben a normalizálás nem növeli a lyukkorrózió, a réskorrózió vagy a szemcseközi korrózió kockázatát. Az acélnak ezekkel a lokális korróziótípusokkal szembeni ellenállását az ötvözet összetétele és a patinavédelem határozza meg, nem a szemcseméret vagy a maradék feszültség,-mind a normalizált, mind a kezeletlen SPA-H ugyanolyan alacsony érzékenységet mutat a lokális korrózióval szemben (korróziós sebesség 0,02–0,03 mm/év) enyhe tengerparti területeken.
