1. Minőségi megfelelőségi követelmények (kötelező)
Hideg hajlítási teszt sikeres: A GB/T 4171 szerint a Q235NH-nak át kell mennie egy 180 fokos hideg hajlítási teszten meghatározott hajlítási sugárral (pl. d=1.5a, ha t kisebb vagy egyenlő 16 mm-rel, ahol d=tüskeátmérő és a=lemezvastagság) látható repedés, leválás, illetve felületi repedés nélkül. Ez biztosítja, hogy az anyag hideghajlítás utáni maradó feszültsége ne haladja meg a képlékeny alakváltozási képességét, és nem okoz azonnali meghibásodást.
Nincs hatással a szerkezeti teljesítményre: A maradék feszültség nem csökkentheti az acél folyáshatárát (235 MPa vagy egyenlő t kisebb vagy egyenlő 16 mm), szakítószilárdságát (360–510 MPa) vagy nyúlását (25% vagy nagyobb, ha t kisebb vagy egyenlő 16 mm-rel) a szabványos küszöbértékek alá.
2. Ipari-Elfogadott maradékfeszültség-szabályozási tartományok (gyakorlati irányelvek)
Általános szerkezeti alkalmazások: Maradék nyomófeszültség 200 MPa vagy annál kisebb; húzómaradék feszültség Kisebb vagy egyenlő, mint 0,6 × folyási szilárdság (Kisebb vagy egyenlő, mint 141 MPa Q235NH esetén). Ez megakadályozza a feszültségkorróziós repedéseket, és biztosítja a méretstabilitást a szervizelés során.
Kritikus összetevők (pl. hidak, tornyok): Maradék húzó feszültség 0,4-szeres folyási szilárdság vagy annál kisebb (94 MPa vagy annál kisebb), a fáradással szembeni ellenállás és a korrózióállóság növelése érdekében.
3. A hideg hajlítás utáni maradék stresszt befolyásoló tényezők
Hajlítási sugár és vastagság: Kisebb hajlítási sugarak (d/a<1.5) or thicker plates (t>16 mm) increase residual stress; thicker plates typically require a larger bend radius (e.g., d=2a for t>16 mm), hogy a feszültség a biztonságos határokon belül maradjon.
A hajlítás utáni stresszoldás-: Kritikus alkalmazásoknál a feszültségmentesítő izzítás (550-650 fok 1-2 órán keresztül, majd léghűtés) 30-50%-kal csökkentheti a maradék feszültséget, biztosítva a szigorúbb feszültségi határértékek betartását.
4. Észlelési és ellenőrzési módszerek
Roncsolásmentes tesztelés (NDT): A röntgendiffrakciós vagy ultrahangos vizsgálattal számszerűsíthető a maradó feszültség a hajlítási területen.
Romboló tesztelés: A lyuk{0}}fúrási módszert (ASTM E837 vagy GB/T 31310 szerint) gyakran használják a maradékfeszültség pontos mérésére a hidegen alakított területeken.
