Anyaghiba: Az alacsony- plaszticitású, időjárásálló acélminőségek (pl. vastag Q355NH lemezek, amelyek vastagsága legalább 12 mm megfelelő hőkezelés nélkül) nagy szilárdsággal, de gyenge hajlékonysággal rendelkezik, ezért hajlamosak a törékeny repedésre, ha kis sugarú hajlítással hajtják végre.
Helytelen hajlítási paraméterek: A hajlítási sugár kisebb, mint a minimális követelmény (általábanNagyobb vagy egyenlő, mint 3× lemezvastagságidőjárásálló acélhoz) túlzott feszültségkoncentrációt okoz a hajlításnál, ami repedésekhez vezet. A hideg hajlítás alacsony-hőmérsékletű környezetben (-10 fok alatt vagy azzal egyenlő) szintén növeli a repedés kockázatát az anyag csökkent szívóssága miatt.
Feldolgozatlan élek: Az acéllemez szélein lévő vágási sorja vagy mikro{0}}repedések feszültségi pontként működnek, és hajlítás közben nagyobb repedésekké tágulnak.
Válassza ki a megfelelő minőséget és vastagságot: Válassza a Q235NH-t (jobb plaszticitás könnyű-terhelési folyosókhoz) vagy a hőkezelt Q355NH-t (jobb szívósság) a hajlításhoz. 8 mm-nél kisebb vagy azzal egyenlő lemezek választása összetett hajlítások esetén; vastagabb lemezeket csak nagy sugarú-hajlításokhoz használjon.
A hajlítási folyamat optimalizálása: Használjon hajlítási sugaratNagyobb vagy egyenlő, mint 3–5× lemezvastagság(10 mm-nél nagyobb vagy egyenlő vastag lemezek esetén növelje 5×-re). Alacsony-hőmérsékletű konstrukcióknál melegítse elő a hajlítási területet 50–100 fokra a hajlékonyság növelése érdekében.
Elő-hajlító élkezelés: Csiszolja le a vágott éleket 200–400 mesh-es csiszolópapírral, hogy eltávolítsa a sorját és a mikro-repedéseket, és elkerülje az acéllemez gördülési iránya mentén történő meghajlását az anizotróp repedés kockázatának csökkentése érdekében.
